Bársony Mihály munkássága

Ettől kezdve hangszerkészítéssel foglakozott (213 tekerőt készített), illetve a környék elismert zenésze lett. Testvérbátyjával, Józseffel az 1930-as évektől járták a környéket tekerő-klarinét zenekarukkal. Lakodalmak, névesték, kukoricafosztások, disznótorok, tanyaszentelések nem maradhattak muzsikaszó nélkül. És persze hangszerre is szükség volt. Jó hangú kis „tamburái” (a Dél-Alföldön így hívják a citerát), ügyes, formás tekerői hamar híressé tették. Az 1960-as években zenei gyűjtők és néprajzkutatók, néha zenészek keresték föl Bársony Mihályt, aki készített nekik egy-egy hangszert. Az 1970-es évek legelején mint tekerőlant-készítő szinte egyik napról a másikra a figyelem középpontjába került. Hívták népzenei fesztiválokra és népművészeti kiállításokra. Jóvoltából a tekerőlant olyan helyekre is eljutott Magyarországon, ahol korábban legfeljebb hírből ismerték. A táncházmozgalom vezető zenekarai (Sebőék, Muzsikás, Vujicsics, Téka, stb.) tartottak vele szoros kapcsolatot. A dupla dallamhúros, jellegzetes, szabályos körívekből kialakított formájú és festett díszítésű hangszereit ma már Bársony-típusú tekerőként tartják nyilván követői. Érdemeiért a Népművészet Mestere címmel tüntették ki 1968-ban. Tiszaalpáron is ápolják az örökségét. 1996-ban a település díszpolgárává választották. Hagyományőrző együttes viseli a nevét, és Mihály-napon országos tekerőlantos találkozót szerveznek az emlékére.