Bugacpuszta és a bugaci pásztorélet

Flórája, faunája egyedi, több csak e helyen élő növény (például az 1994-ben felfedezett bugaci nőszőfű), és állatfaj (köztük a fűrészlábú szöcske, hazánk leghosszabb rovarja) is ismert közülük. A bugaci puszta képéhez hozzátartoznak az ősi magyar háziállatok, a racka juhok, a szürke marhák és a magyar kisbéri félvér lovak. Bugac- és Monostorpuszta a Duna-Tisza köze legnagyobb legelője hosszú évszázadok óta a nomád pásztorkodás színhelyének számított. A XVI. században már mindkét pusztát kecskemétiek bérelték. A középkorban a mai Bugacpuszta közepe táján a feltételezések szerint Bugacháza néven ismertek községet, ami a török hódoltság elején elpusztult. Monostor- és Bugac-puszta együttvéve közel 30.000 kh területű birtok teljes egészében 1901-től lett Kecskemét tulajdona. A pásztorok körében is megvolt a hierarchia, a rangbeosztás. A „legfőbb méltóság” a számadó volt, őt követte a ranglétrán a pásztor, a bojtár és a kisbojtár. A hatalmas puszta vezetésében a pusztabíró, a pusztagazda és a pusztacsősz vett részt. Ami a pásztorviseletet illeti, a bugaci esetében némi eltérés mutatkozik a hortobágyitól. Itt ugyanis a pásztorok a „juhászkalap” kalapformát használták, árvalányhaj bokrétával. Díszes pitykésgombos mellényt, még színesebb szűrt, rövidebb vagy hosszabb szőrű subát öltöttek magukra, viszont a fehér borjúszájú inget, a fehér rojtos szélű gatyát és a fekete pitykésgombos mellényt csak ünnepi alkalmakkor viselték. Bugacpuszta egyedülálló természeti és kulturális kincseit az idegenforgalom is felfedezte magának. Már a XIX. század utolsó évtizedében jelentek meg az újságokban méltatások a bugaci pásztorok életviteléről a pásztorélet romantikus világáról, amikor pedig 1933. május 21-én az országos idegenforgalmi szakembereknek és az országos sajtó képviselőinek bemutatót tartottak a helyszínen, a világsiker sem maradt el, külföldről is özönleni kezdtek a turisták. Napjainkban a pusztai emberek régvolt mindennapjait, szokásait, az állattartással kapcsolatos tárgyi emlékeket a Kerényi József tervei alapján készült Pásztormúzeumban ismerhetik meg az érdeklődők. A csikósok ügyességi bemutatói közül kiemelkedik a „Pusztaötös”, mely a ló és az ember közötti kapcsolat erősségét tanúsítja.