Jánoska-eresztés

Vencel cseh király 1383. május 16-án, miután különféle kínzásokkal sem tudta tőle a gyónási titkot kicsikarni, megkötöztette és száját széthasítva a Prágán átfolyó Moldvába dobatta. A város népe ezen az éjszakán csodát látott: tündöklő csillagok úsztak a Moldva vizén. A vízenjárók – akiknek a foglalkozása a vízhez kötődött, mint például a vízimolnárok, hajósok, halászok, dereglyések, csónakosok, stb. – Nepomuki Szent Jánost patrónusukká, védőszentjükké választották. A mai szokás szerint a Szent János kápolnában tartott mise után egy körmenet indul az esti órákban a Sugovica partjára. A körmenet élén a Szent János szobor halad. Az eredeti szobor ma a Türr István Múzeumban található, de ennek másolatát mind a mai napig a kápolnában tartják és a körmenetekhez is használják. A virággal feldíszített Szent János szobrot felhelyezik a fáklyákkal és lampionokkal kivilágított vezérhajóra, közben égő szurokkoszorúkat, mécseseket úsztatnak a vízen. A vízi felvonulást népzene kíséri, és a hajót számos ladik, csónak, kajak és kenu veszi körül, mindegyik fáklyákat és mécseseket visz magával. A nagyközönség a parton követi őket lassan haladva a városközpontban lévő Sugovica hídig. Az érkezés után a szobor tiszteletére a Szentháromság téren népzene-néptánc bemutató, hordócsapolás, halászlé főzés és éjszakáig tartó népünnepély veszi kezdetét, melyek előkészületeiről napokkal korábban gondoskodnak. Egyedi, csodás látványt nyújtó program, mely képes összekovácsolni a helyi lakosokat, népcsoportokat, és ezáltal a magyar nemzet egészére kiterjedő szoros köteléket alkotni.