Kékfestő tevékenység és Kovács Miklós tiszakécskei kékfestő mester életműve, melyet a tevékenység fennmaradása érdekében végzett
Kovács Miklós egy közel másfél évszázada folyamatosan működő, elismert kékfestő dinasztia tagja.
Kovács Miklós egy közel másfél évszázada folyamatosan működő, elismert kékfestő dinasztia tagja.




Dédapja, Kovács Miklós a XIX. század második felében kékfestő üzemet, szeszfőzdét és keményítőgyárat működtetett Kecskeméten. Gyermekei közül négy fiú választotta a kékfestő mesterséget, köztük Kovács Miklós, a nagyapa, aki 1900 körül Kiskunfélegyházán telepedett le. Fiai közül Károly és Miklós lépett a nyomdokaiba. Miklós egy ideig édesapja mellett, a kiskunfélegyházi műhelyben dolgozott. Önálló iparengedélyét 1927-ben kapta meg. Ugyanebben az évben megházasodott és Újkécskén telepedett le. Hamarosan saját házat és folyamatosan fejlesztett műhelyt épített, majd rőfös üzletet is nyitott. Fia, Miklós 1928-ban született Újkécskén. 1946-ban gépésztechnikus végzettséget szerzett, dolgozott villanyszerelőként, diákkorában nyaranként a kécskei Permetezőgyárban, 1951-ben ugyanitt átmenetileg főállásban is. 1947-ben kékfestő segéd lett, 1948-ban textilkereskedő-segédként szabadult. Némi kitérő után édesapjával együtt 1956-tól kezdve önálló kékfestő iparosok voltak Tiszakécskén, 1975-ig dolgoztak együtt. Mestervizsgát 1962-ben tett. 1976-ban Népi Iparművész, 1985-ben Népművészet Mestere címet kapott. Kovács Miklós és családjának munkássága, termékei a XX. és a XXI. század világában a kétkezi munka és a szellemi örökség, a hagyomány és megújulás, a rohanó világ gyorsan múló tömegcikkein felülemelkedő, értékteremtő tárgyalkotás dicsérete. A feleség, Kovács Miklósné Szabó Margit ugyan nyugdíjazásáig gyógyszerészként dolgozott, de a kékfestő mesterséget ő is elsajátította, 1982-ben Népi Iparművész címet kapott. A lányok, Gabriella és Mária vegyipari szakközépiskolát végeztek és kitanulták a kékfestést. Gabriella előbb a Népművészet Ifjú mestere, majd 1984-ben Népi Iparművész címet kapott. Ő kezdte a késztermékek varrását és árusítását. Mária 1989-ben nyerte el a Népi Iparművész címet. Férjeik is elsajátították a kékfestő mesterséget. Az elmúlt évtizedekben számos hazai és külföldi kiállításon, bemutatón vettek részt, díjakat, kitüntetéseket kaptak, a szakmai körök és a közönség szeretetét, megbecsülését egyaránt elnyerték. Máig példát mutatnak arra, hogy az egykor apáról fiúra öröklődött mesterség művészévé lehet válni és a szorgalmas munkából tisztességesen meg lehet élni.