Polyák Imre sportolói életműve

Tizenhét évesen került a Budapesti Dózsába. Első jelentős sikerét az 1951-es berlini főiskolai világbajnokságon érte el, ezüstérmet szerzett. Világbajnokságokon Karlsuhéban (1955), Budapesten (1958) és Toledóban (1962) arany-, Jokohamában (1961), Hälsinborgban ezüstérmet kapott. Olimpiai szereplései: Helsinki (1952) ezüst-, Melbourne (1956) ezüst-, Róma (1960) ezüst- és Tokió (1964) aranyérem. 1951 és 1964 között 51 alkalommal volt a válogatott tagja. Tizenkétszer érte el az országos egyéni bajnoki címet (ötször pehelysúlyban, hétszer könnyűsúlyban). Kétszer csapatban is magyar bajnokságot nyert.

A sportolót Lajosmizsén az 1955-ös világbajnoki győzelme után hintóval fogadták a vasútállomáson. Rendőr-akadémiát és a Testnevelési Főiskolán birkózó szakedzői tanfolyamot végzett. 1965-től az Újpesti Dózsa edzője, később birkózó-szakosztályvezetője, szaktanácsadója volt. 1951. március 25-től a Belügyminisztérium alkalmazta igazgatási területen. Huszonhét év szolgálat után innen ment nyugdíjba, rendőr ezredesi rangot kapott.

Polyák Imrét számos sport- és állami elismeréssel jutalmazták. Az Év sportolójának 1958-ban és 1962-ben választották, 2004-ben a Nemzet Sportolója lett. Vitézzé avatták, s tagja a Magyar Halhatatlanok Klubjának. Amerikában a 2003-ban alapított birkózó hírességek csarnokába az első tíz jelölt között került be. Az Évszázad birkózója címet 2000-ban vehette át. A sikeres sportember 2010. november 15-én hunyt el, síremléke a Szent István-bazilika altemplomában található.