"A mai szentmisében Isten irgalmasságát ünnepeljük és egyben hálát adunk Bábel Balázs érsek úr 25 éves püspöki szolgálatáért. Szent II. János Pál pápa nyilvánította ezt a napot az irgalmasság vasárnapjának.

Mit is jelent az irgalmasság? Azt halljuk a mai evangéliumban, hogy a Feltámadott találkozik a tanítványokkal. Békességet kíván nekik, ami nemcsak üdvözlés, hanem azt is jelenti, hogy kibékítette az embert az Istennel. Hogy megváltást szerzett számunkra halála és feltámadása által. Ez a legnagyobb irgalom, ami Isten részéről az embert érhette. Mert irgalomról, irgalmasságról beszélünk a bűnbocsánat értelmében. És valóban, Jézus érdemeire tekintettel Isten megbocsátja a bűneinket. De irgalomról beszélünk akkor is, amikor az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit említjük. Olyan ajándékok, olyan jótétemények ezek, amelyek az igazságosság alapján nem járnának senkinek. De mégis, szeretetből, irgalomból tudunk adni annak is, akinek nem jár, tudunk többet adni, többet tenni, mint ami a szó szoros értelmében járna valakinek. Maga Isten is így kezel bennünket. Többet ajándékoz nekünk, mint amit mi kiérdemelhetnénk. Jézus érdemeire tekintettel teszi ezt. És a legnagyobb ajándék, igen, a legnagyobb ajándék is megjelenik a mai evangéliumban: ez maga a Szentlélek.

A Szentlélek kiáradásának történetét különböző szavakkal, különböző módon találjuk az Újszövetség lapjain. Az is egy különleges állomása ennek a csodálatos folyamatnak, amit a mai evangélium beszél el. Jézus rálehel tanítványaira, és azt mondja nekik: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, meg lesznek bocsátva, akinek megtartjátok, meg lesznek tartva”. Rájuk lehel? Igen! Azt olvassuk az ember teremtésének történetében a Biblia lapjain, hogy az Úr lelket lehelt az emberbe. Orrába lehelte az első embernek az élet leheletét, ezzel tette az élettelen anyagot elevenné, értelmessé, lelkes lénnyé, emberré. Ez a lehelet jelenik meg most újra. Új emberré teszi a tanítványokat. De nemcsak őket, hanem azt akarja, hogy rajtuk keresztül a föld minden népéhez eljusson az örömhír és a Szentléleknek ez a megújító ereje is.

Ez az a nagy ajándék, ez az a nagy irgalom, amit a húsvét fényében tőle kaptunk. Tehát a Szentlélek a feltámadás gyümölcse, a húsvét kiáradása, immár az egész világra. Ha tetszik: a feltámadt Krisztus erejének örök velünk maradása. Hiszen Ő ígérte meg a Szentlelket, azt mondta, hogy majd más Vigasztalót küld, „az Igazság Lelkét, aki megtanít mindarra, amit” mondott nekünk.

Tehát nem új Evangéliumot hoz, nem érvényteleníti, nem írja felül Krisztus tanítását, amelyet a Szentírásban és a Szenthagyományban egyértelműen megtalálunk. Nem mondhatjuk azt a Szentlélekre hivatkozva, hogy az Újszövetség már nem érvényes, hogy a mai ember igényeire tekintettel, mást kell hinnünk és mást kell cselekednünk, mint amit Jézus hirdetett. Hogy az utóbbi 2000 évben a Katolikus Egyház félreértette Krisztus tanítását és hogy majd mi a Szentlélek indítására gyökeresen másképpen magyarázzuk azt. Egyébként a mindenkori magyarázatnak megvannak a határai. Ez pedig a Názáreti Jézus tanításának a történeti valósága. Az evangéliumok híven őrizték meg ezt a tanítást. Nem jelkép, nem mítosz, nem legenda, amit Jézusról írnak. A saját csapongó fantáziánkat vagy ideológiai alkalmazkodásunkat nem téveszthetjük össze a Szentlélek szavával.

Kedves Érsek Atya!
A püspökké szentelésben különleges módon kapjuk meg a Szentlélek ajándékainak teljességét. Örömmel és megilletődötten emlékszem vissza arra a napra, amikor itt, Kalocsán 25 évvel ezelőtt püspökké szenteltek. Vegyes érzésekkel vettünk részt a szertartáson. Egyrészt együttérzéssel és aggodalommal kísértük Dankó László érsek atya egészségi állapotát, mert spirituálisként, római rektorként, majd kalocsai érsekként is sok bölcs és emberséges intézkedés fűződött hozzá. Másrészt örömmel láttuk, hogy a Szentatya nem akarja bizonytalanságban hagyni a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyét. Személyedben olyan koadjutort nevezett ki, aki alkalmas volt arra, hogy bármely pillanatban átvegye Isten népének pásztori kormányzását. Ugyanakkor új volt a helyzet is, hiszen 1993-ban megváltoztak az egyházmegye határai. A Váci egyházmegye egy jelentős része is Kalocsához került. Ennek az új területnek és a rajta élő közösségnek, olyan nagy volt a súlya, hogy illő volt megváltoztatni az egyházmegye nevét is: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyére. Örömmel és várakozással néztünk tehát az új koadjutorra, aki a Váci Egyházmegyéből érkezett. És így személyében is képviselte az átalakulást, a közösség megújulását. Ígéretesen hangzott jelmondatod is: „Isten országáért” (Pro regno Dei). Volt, akinek erről a Regnum Marianum gondolata jutott az eszébe, nem is véletlenül, hiszen hivatásod, papi életutad ebből a közösségből indult. Ugyanakkor Isten országa a legtágabb valóság. Krisztus művének központi gondolata, hogy elhozta hozzánk az Isten országát.
Ez az ország azonban a már és a még nem feszültségében van jelen a történelemben. Polgárai vagyunk mint keresztények, élő tagjai, ha a megszentelő kegyelem állapotában vagyunk. Ugyanakkor feladatunk, hogy hirdessük, hogy építsük ezt az országot, amely nem e világból való, de már itt a földön kifejti hatását. Hatásai közé tartoznak a Szentlélek gyümölcsei: a szeretet, az öröm, a békesség, a hűség, a jóság – csupa olyan ajándék, amely püspöki munkád során kiáradt az egész hívő közösségre. Azokra, akiket felszenteltél, akiket megbérmáltál, akiknek kiszolgáltattad a többi szentségeket, akinek fáradhatatlanul hirdetted bibliaórákon és katekézisekben, személyesen és tömegtájékoztatási eszközök útján Krisztus igazságát. De ezek az ajándékok jutottak el az emberekhez pásztori vezetésed számos intézkedése útján is. Katolikus iskolák létesítése és támogatása, papok és szerzetesek munkájának szervezése és erősítése, mind Isten országának építéséhez tartozott. És persze ennek keretében fizikai építkezésre is szükség volt, erre is lehetőséget adott a történelem. Nemcsak a Székesegyház és az érseki palota, nemcsak közösségi épületek, plébániák és templomok nyerték vissza régi szépségüket, vagy újultak meg egészen, hanem a bennük élő közösség is sokszor kapott bátorítást, új lendületet. Ha pedig épülnek a lelkek és a hívő közösségek, akkor méltán mondhatjuk, hogy épül az ország is. A magyar irodalom, a magyar kultúra és a magyar nép iránti szeretetedet sokan ismerik és tisztelik.

Hálát adunk a gondviselő Istennek azokért az ajándékokért, amelyekkel szolgálatod által gazdagította egyházunkat és népünket. Köszönjük testvéri nyitottságadat, összetartó, baráti részvételedet püspöki karunk és hazai egyházunk életében! További életedre és főpásztori küldetésedre kérjük a Szentlélek világosságát és erejét, Isten bőséges áldását. Ámen."

forrás: Esztergom-Budapest Főegyházmegye