Korábban Székely György kutatásának köszönhetően a Dunapataj Szent Tamás dombi templom vált ismerté. A feltárások, illetve a Kecskeméti Katona József Múzeum Bács-Kiskun vármegyében végzett egyházi topográfiai kutatásának köszönhetően egyre több információval rendelkezünk a Kalocsai Sárköz egyházi épületeiről. Következő lépésként a Harta miklai templomot kutattuk meg.
A lelőhelyet az elmúlt évek régészeti kutatásai során sikerült beazonosítani, mely Harta ÉK-i, ma Miklapusztának nevezett részén található. A középkorban Mikla, Mikola néven említik, mely nevet valószínűleg templomának védőszentjéről‒ Szent Miklósról (Nicolus‒Mikolaus‒Mikla) ‒ kaphatta. Győrffy szerint a szávademeteri görög monostor faluja lehetett a 12. században. A török hódoltság első időszakában néptelen volt, majd 1570 és 1582 körül ismét lakott, s 1590-ben ismét lakatlan. 1548-as defterben a lakatlan pusztát Uszód falu lakói, később Harta és Pataj lakói művelik. A település templomát ábrázolják egy 18. század közepi térképeken is. A Duna Mappáción „Templom omladék” felirat, újkori térképeken pedig „Harangláb” dűlőnév utal falu helyére. A hartai helynévgyűjtésben: „191. Klokestuul kevon” (Harangláb dűlő). „A legidősebb adatközlő sem látta saját szemeivel, de nagyapái elmondásból halotta, hogy itt valamikor egy harangláb állott…” (Rétfalvi Teofil: Harta nagyközségben gyűjtött földrajzi nevek.)
A templom pontos helye jól meghatározható a nemrégiben készített légifotók alapján, mely szerint több építési periódusú templommal kellet számolni. A felszínen törmelék és embercsontok mutatták meg a templom egykori helyét, melyet a földművelés évről évre pusztít.
A feltárás során előkerült az Árpád-kori félköríves szentélyzáródású templom, melyet a 15. században kibővítettek és megerősítettek. A templomot K-i irányban akkor kibővítették, régi szentélyét elbontották és egy szögletes szentélyzáródást alakítottak ki. D-i oldalához egy sekrestyét építettek és az épületet külső pillérekkel erősítették meg. A templomot mészkőkváderekből építették és tetőcseréppel fedték, belső díszítésére festett vakolattöredékek utalnak. A templom omladékrétegében a keresztelőmedence két töredéke és faragott kövek is előkerültek, melyek a templombelső rekonstrukciójában segítenek majd. A középkori templom teljes hossza 15 m, szélessége 7 m, belső mérete 12X5m.
A templomon belül több helyen égésnyomokat figyeltünk meg, az írott forrásokból kiindulva így a templom az 1529-es török hadjárat során pusztulhatott el.
A szelvények különböző rétegeit pénzérmékkel tudtuk keltezni. A templombelsőben 24 sírt tártunk fel, melyek a település előkelő rétegeinek sírhelyei lehetnek, hiszen a templomon belül temetkezni kiváltságnak számított. A középkori sírokból ékszerek és viseleti tárgyak kerültek elő: gyűrűk, pecsétgyűrűk, díszes ruhakapcsok, övcsatok. Néhány sírban textilmaradvány is előkerült, illetve koporsómaradványok is előkerültek.
A falu területéről számos pénzérme mellett használati tárgyak, fegyverek is előkerültek, így egy csontnyelű kés valamint egy buzogány töredéke.
A feltárás nem valósulhatott volna meg közösségi összefogás nélkül. A kalocsai múzeum munkatársai (Lantos Andrea, Farkas Ferenc, Péteri Dénes, Arnold András, Harmath Hajnalka) mellett bekapcsolódtak a munkálatokba bajai Türr István Múzeum munkatársai (Horváth Szilvia, Sultis László, Székely Csaba) és az SZTE régészhallgatói is (Pikó Bettina, Göblyös Szimonetta, Szilágyi Gábor, Mucsi Sándor). Két-két apostagi (Csáky István, Horog Judit), illetve hartai önkéntes is (Tóth Judit, Recska Endre) segítette munkájával a feltárást. Fontos szerepük volt közösségi fémkeresősöknek (Rideg Gábor, Petrecz Márk, Madácsi Dénes, Kulimák Norbert, Nyúl Norbert, Severacz László), a geodéziai adatokat pedig Körmendy László és Buczkó Gábor dolgozzák fel. A feltárás térinformatikai részét Pánya István, a kecskeméti múzeum munkatársa végzi. A Dunatáj Közalapítvány a földmunkákban segített, akárcsak az Állampusztai Mezőgazdasági Kft. Harta község önkormányzata pedig szállást biztosította a szegedi régészhallgatóknak.
Az ásatás területét szeptember19-én visszatemettük. Szeptember 18-án a helyi plébános megáldotta a helyet és az összegyűjtött szórvány embercsontokat, melyeket a templombelsőben helyeztünk újra örök nyugalomra.

A beszámolót készítette: Lantos Andrea régész főmúzeológus Viski Károly Múzeum Kalocsa
Az ásatás fényképeket készítette: Péteri Dénes Viski Károly Múzeum Kalocsa; Az áldás és a betemetés fényképeket készítette: Harmath Hajnalka, Farkas Ferenc Viski Károly Múzeum Kalocsa