A pálosszentkúti kegyhely, ami szállásként is szolgált, önmagában is mély nyomott hagyott vendégeinkben. De örömmel járták végig a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumot, majd Kiskőrösre vezetett az útjuk, ahol Rideg László, a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés elnöke is fogadta vendégeinket dr. Filus Erika múzeumigazgató mellett. A vármegye elnöke beszélt a hamarosan záruló  emlékév programjairól, melyek mindegyike arra irányul, hogy Petőfi költészetét közelebb hozza a mai kor emberéhez, megszólítsa a fiatalokat, felhangosítsa a költő verseiben megfogalmazott üzeneteit. Ehhez számos eseményt, rendezvényt, programot, eszközt „alkalmazott” a vármegye, bevonva Bács-Kiskun értékeit, szakembereit, művészeit, alkotóit.

 A vendégek látogatást tettek a költő szülőházában, az emlékmúzeumban, és hatalmas élményt jelentett a János Vitéz Látogatóközpont, ahol Kukorica Jancsi történetével ismerkedhettek meg.

Az Úttörténeti Múzeum interaktív műhelye után a soltvadkerti Szent Korona cukrászda finomságai zárták a napot, de  egy gyors lábfürdőre a Vadkerti-tóhoz is kiruccantak.  

Az utolsó napot Kecskeméten, illetve Kiskunmajsán töltik, melyről külön összeállítást készítünk. 
Bizonyára sikerült eddig is emlékezetessé tennünk barátaink itt tartózkodását, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ez kölcsönös. Nem csak azért, mert két héttel ezelőtt a mi diákjaink vendégeskedtek Kovászna megyében, hanem mert rendkívüli embereket ismerhettünk meg úgy a kísérők, mint a diákok személyében. Felkészült, érdeklődő, az új információkra nyitott, jókedvű fiatalokat, kiváló vezetőket, pedagógusokat, nem beszélve az ízes beszédű és hamisítatlan székely humorral megáldott gépkocsivezetőről. Gazdagodtunk valamennyien!