Értékeinek megőrzése és továbbadása minden közösség érdeke. Fontos, hogy megemlékezzünk a népművészet és a kézi gyártás hagyományairól, hogy régi mesterségeink ne merüljenek feledésbe.

Szankon Csorba Imre kovácsműhelye 1957-ben nyitotta meg kapuit. A patkolás és a szerszámok élezése mellett sok olyan eszközt készített az évek során, amelyek a földművelésben és állattenyésztésben is elengedhetetlenül fontos szerepet játszottak.

Kovácsműhelyében annak idején két olyan szerszámot is készített, aminek a környékbeli csikósok és birkapásztorok a csodájára jártak.

Az egyik a karikásnyűg, a másik pedig a juhászbot, melyek közül egy-egy darab ma is megtalálható a több mint hatvan éves kovácsműhelyben.

A karikásnyűg egyedi szerszám, hiszen a kovácsszakmában ez ismeretlennek számított. Előnye, hogy aki nem ismerte a nyűg működésének a technikáját nem tudta levenni a lóról – vagyis nem tudta eltulajdonítani – valamint a ló sem tudott kiszabadulni belőle.

Hasonlóan a karikásnyűghöz a juhászbot is egyedinek számított. A helyiek úgy tartják, hogy ebben a kis kovácsműhelyben készült a környék utánozhatatlan juhászbotja. Egy horgos gamó volt a bot végén, melyből a birka nem tudott kiszabadulni.

A kovácsműhely már nem üzemel, tulajdonosa évekkel ezelőtt nyugdíjba vonult.