A dunapataji Kossuth-szobor

A szabadságszerető mezővárosban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméi, Kossuth Lajos szellemisége kedvező környezetet talált, mindezek ébrentartásában Sörös Imre dunapataji pap tevékenysége is szerepet játszott. Amikor a XIX. század második felében sorra alakultak az országban az olvasókörök, a különböző kulturális egyletek, a dunapatajiak is éltek a lehetőséggel. Két olvasókör egyesüléséből jött létre a Dunapataji 48-as Polgári Olvasókör, amelyben már Kossuth Lajos halála utáni napon felmerült a szoborállítás gondolata. Egy hétre rá a dunapataji elöljáróság hivatalosan is elfogadta a szoborállítás javaslatát és megalakult a szoborbizottság a szobor megvalósítására. A Kossuth-szobor felállítása a dunapataji Kossuth-kultusz csúcspontja volt. Az eseményre ezrek érkeztek a környékről. Amikor a későbbiekben országosan is halványodott Kossuth Lajos kultusza, a dunapataji szobor a magyar nemzeti tudat, a magyar nemzet szabadságának emlékeztető, ünnepi helyeként maradt fenn. A polgári iskola építésekor elbontották, majd újra felépítették megváltoztatott formában. A szobor a hivatalossá lett március 15-i ünnepségek színtere volt a kommunista hatalomátvételig. A rendszerváltás óta a Patajiak Köre rendezi az ünnepséget és a fáklyás felvonulást a szoborhoz.