A dunapataji ő-ző nyelvi dialektus
A Duna menti települések konzervatív falvai és mezővárosai számos néprajzi jelenséget állandósítottak és őriztek meg. Dunapataj – földrajzi fekvésénél fogva – a déli nyelvjárástípusba tartozik, amelynek jellemzője az „ö”-zés, használata azonban nem olyan szigorú, mint például Szeged környékén.
A Duna menti települések konzervatív falvai és mezővárosai számos néprajzi jelenséget állandósítottak és őriztek meg. Dunapataj – földrajzi fekvésénél fogva – a déli nyelvjárástípusba tartozik, amelynek jellemzője az „ö”-zés, használata azonban nem olyan szigorú, mint például Szeged környékén.
A nyelvjárás (dialektus) fogalom a népnyelv alfaja, amely a beszélt köznyelv és az irodalmi nyelv egyesítő hatása alól viszonylag mentes nyelvi változatot jelöl, vagyis területileg differenciált nyelvi rendszert jelent. A pataji dialektus fonémarendszere a magánhangzók tekintetében 8:7. Az „ë” azonban helyzetileg kötött, és nagyon kis megterhelésű. Hangzása ugyanakkor sajátos: annyira magasan képzett, hogy gyakorlatilag az „é” rövid megfelelője. A mássalhangzókészlet megegyezik a köznyelvivel. Ahogyan a mindennapi szóhasználat is. Az eltérés javarészt a kiejtésben nyilvánul meg. A nyelv hagyományozódását befolyásolták a betelepítési intézkedések, ezek nyomán Dunapatajt idegen anyanyelvűek vették körül. Északon Harta német ajkú község, Kalocsától délre, délkeletre pedig rácok és bunyevácok élnek. Nyugaton a falu természetes határa a Duna, amely a dunántúli hatás térnyerésének természetes akadálya volt. A településen a régen zömében kálvinista és kisebb részt katolikus magyar lakosságnak tiszta nyelve csak a XX. század második felében indult romlásnak, a tömegkommunikáció, valamint a századvégi új népvándorlás megjelenése miatt. Gyorsította ezt a folyamatot a hagyományos családszerkezet átalakulása és az azon nyugvó paraszti gazdálkodás megszűnése. A dunapataji ő-ző nyelvi dialektus a kutatások számára is fontos, mivel párhuzamba állítható a kalocsai pota nyelvjárással.