A dunapataji unitárius templom
Dunapataj főutcájának képét meghatározza egy fehérre meszelt falú, fatornyos, fiatornyokkal ellátott, erdélyi stílusú templom, amelyben a Pataji Múzeum található.
Dunapataj főutcájának képét meghatározza egy fehérre meszelt falú, fatornyos, fiatornyokkal ellátott, erdélyi stílusú templom, amelyben a Pataji Múzeum található.
Az eredetileg a XIX-XX. század fordulóján épült magtárépületet az 1936-ban alakult dunapataji unitárius egyházközség terveztette át Szinte László erdélyi származású építésszel. (Belsejét Vernes Judit torockói népi iparművész festette.) A templom első lelkésze Barabás István volt, akinek nevéhez a hódmezővásárhelyi unitárius templom építése is köthető. A dunapataji unitárius templom 1937-től csupán három évtizedig működött. A hívek létszámának drasztikus csökkenésével a templom az 1960-as évek derekára gyakorlatilag árván maradt.
Ugyanebben az időben a Pataji Múzeumba beérkezett sok anyag láttán Pastyik István alapító kezdeményezésére 1975-ben az állam múzeumi célra megvette a templomot az unitárius püspökségtől. Gondos felújítás után 1982. november 27-én ünnepélyes keretek között felavatták a település muzeális gyűjteményét. Az udvaron álló 1956-os kopjafa eredetijét 1989. október 23-án állították fel Dunapatajon. A mellette lévő emlékmű egykor a böddi szkír aranykincs helyét jelzi. (A XIX. században Böddön talált aranykincsek Edika szkír király, Attila hun nagyvezér testőrparancsnoka családjával hozhatók kapcsolatba.)
Az unitárius templom falain belül a múzeumi tevékenység mellett kulturális programok – egyebek közt koncertek, kiállítások, konferenciák – zajlanak. A dunapataji önkormányzat az épületet 2011-ben belülről, 2012-ben pedig kívülről teljes egészében felújította.