Gátéri lovas postás
Gátéron tevékenykedik az ország utolsó lovas postása. A Magyar Posta 1962. augusztus 1-től vezette be a lovas kézbesítést a tanyás településeken, mára azonban ezt a szolgáltatást a legtöbb helyen felváltotta az utak szélére kihelyezett postaláda.
Gátéron tevékenykedik az ország utolsó lovas postása. A Magyar Posta 1962. augusztus 1-től vezette be a lovas kézbesítést a tanyás településeken, mára azonban ezt a szolgáltatást a legtöbb helyen felváltotta az utak szélére kihelyezett postaláda.
Gátér az egyetlen település hazánkban, ahol még mindig működik a lovas postai szolgálat. Kulik István a Magyar Posta alkalmazottjaként 1987 óta tölti be ezt a tisztséget. A településhez tartozó tanyavilág lakossága jóval kevesebb mint régen, de még így is 123 fő számára kell megoldania a postai kézbesítést. Naponta 78 km-es útvonalat jár be. A Kati névre keresztelt barna nóniusz a saját tulajdona – a posta lótartási átalányt fizet érte –, a kocsit pedig munkáltatója készíttette. Gödrös dűlőutakon, ragadós-agyagos talajon csak lovas fogattal lehet megközelíteni a határt, télen pedig előfordul, hogy szánkóra cseréli a kocsit. A levélküldemények és újságok kézbesítése mellett Kulik István sokkal értékesebb feladatot is ellát: kapcsolatot tart a tanyavilágban magányosan élő emberekkel, hozza-viszi a falubeli híreket. Olykor bevásárol, becipeli az udvarról a tüzelőt, vagy szól az illetékeseknek, ha nagyobb segítségre szorul valaki. Még ezeknél is fontosabb, hogy az egyedül élő, tanyájához kötött tanyasi lakosok szót válthatnak valakivel, ezáltal kicsit bekapcsolódhatnak a falu életébe. Bár az önkormányzat igyekszik odafigyelni a külterületeken élőkre, mégis a postás nyit rájuk legtöbbször ajtót. Ő a tanyavilág mindenese, tanyagondnok híján különösen nagy hasznát veszik. A jövőben akár még a térség turisztikai attrakciói között is helyet kaphatna a Gátéren működő lovas postás intézménye.