Kalevala Nap – Vikár Béla hagyomány
Vikár Béla budapesti, Hold utcai lakását a második világháború idején bombatalálat érte, mindene odaveszett, egy nagy táskával indult útnak Dunavecsére. 1944 tavasza előtt is járt már a faluban, 1936-tól évente egyszer itt töltött egy-két hetet.
Vikár Béla budapesti, Hold utcai lakását a második világháború idején bombatalálat érte, mindene odaveszett, egy nagy táskával indult útnak Dunavecsére. 1944 tavasza előtt is járt már a faluban, 1936-tól évente egyszer itt töltött egy-két hetet.
Nővérénél, özvegy Fazekas Károlyné Vikár Katalinnál nyaralt, de itt lakott unokaöccse, Vikár Gyula is, aki gazdasági jegyző volt. 1944-ben már csak szeretett nővére, Tinka néni élt a faluban, vele élte le nagy szegénységben élete utolsó másfél évét az akadémikus. Amikor Dunavecse és környéke is harctérré vált, Vikár egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe került. Hónapok óta nem kapott nyugdíjat, mások segítették anyagilag. De alkotókedve nem csökkent: folyton írt, nagy tervei voltak. Halála előtt néhány nappal érkezett egy kisebb segély, de már késő volt. 1945. s zeptember 24-én temették el a dunavecsei sírkertben, majd három évvel később a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomba. A Magyar Tudományos Akadémia márványemléket emelt sírja fölé. Dunavecsén a könyvtár és a művelődési ház viseli a nevét. Utcát neveztek el róla, egykori lakóházát emléktáblával jelölték meg. Szoborral és állandó kiállítással is tisztelegnek emléke előtt. Vikár Béla készítette el a finnek nemzeti eposza, a Kalevala első műfordítását. A dunavecseiek 1997-ben megkeresték a finnországi Hetes község polgármesterét, hogy a két település kulturális kapcsolatot építsen ki. Először 1998-ban emlékeztek meg közösen a Kalevaláról. Azóta minden rendezvényre eljön a hetesiek delegációja, a Finn Nagykövetség képviselője és a Vikár-család tagja. Kiállításokat, előadásokat szerveznek, zeneiskolások, tánccsoportok lépnek fel. A Kalevala Nap érdekes és különleges ünnepség a hagyományokat tisztelő dunavecseiek életében.