Nemesnádudvari pincesorok
Hazánk egyik legszebb borvidékén, az Alföld déli részén, csendes környezetben fekszik Nemesnádudvar. Az itt lakók büszkék sváb származásukra, őseik a 18. században, a mai Dél-Németország vidékéről érkeztek a faluba.
Hazánk egyik legszebb borvidékén, az Alföld déli részén, csendes környezetben fekszik Nemesnádudvar. Az itt lakók büszkék sváb származásukra, őseik a 18. században, a mai Dél-Németország vidékéről érkeztek a faluba.
A településen a gazdaság ma is jórészt a mezőgazdaságon, ezen belül a szőlő- és bortermelésen, valamint az állattenyésztésen alapul. A sváb kultúra jellegzetes bélyegei köszönnek vissza a település leghíresebb Mária-völgyi pincesorának szorosan egymás mellett elhelyezkedő, apró, szinte vakítóan fehér présházain. A sváb lakosok 18-dik században ideérkező ősei szőlőtermesztésbe kezdtek, és létrehozták az első alacsony homlokzatú, keskeny, kisablakú, nagy ajtajú házacskákat, melyek teljesen egyedi építészeti stílust képviselnek. Nemesnádudvaron 7 pincesor található elszórva a faluban: a Máriavölgye pincesor, a Felsőpincesor, a Petőfi pincesor, a Kender pincesor, a Temetőpincesor, a Sükösdi pincesor és a Csávolyi pincesor. A híres nemesnádudvari pincék közül szinte minden helyi család birtokol egyet. Ezekben őrzik a hajdani borászati eszközöket, a tulajdonosok pedig az évszázadokon át apáról fiúra szálló tapasztalatokat. Itt fogadják a falubeliek vendégeiket, köztük a testvértelepülésekről, érkezőket is, a most már messze vidéken, sőt külföldön is ismert Újborünnep idején, amit Szent Mihály-naphoz kötődően, szeptember utolsó vasárnapján rendeznek meg. Egész Magyarországon egyedülálló az az építészeti megoldás, hogy a pincefalu nem különálló egységként létezik, hanem a község részét képezi.