Pusztatemplom romjai
Lajosmizse legrégebbi építészeti emléke a XIV. század végén épült Pusztatemplom. A kora gótikus stílusú épület úgynevezett pusztatemplom volt, ami azt jelentette, hogy lakott területen kívül, a pusztában állt.
Lajosmizse legrégebbi építészeti emléke a XIV. század végén épült Pusztatemplom. A kora gótikus stílusú épület úgynevezett pusztatemplom volt, ami azt jelentette, hogy lakott területen kívül, a pusztában állt.
Az első régészeti feltárást Szabó Kálmán, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója végezte el 1927-ben. A templom réti mészkőből épült, zsindelytetővel volt fedve.
A réti mészkő (népiesen „darázskő”) jóval puhább, kisebb teherbírású, lyukacsos szerkezetű, ezért is pusztul a hagyományos kőzetekhez képest gyorsabban. Ez a templomrom egyszerű, egyhajós, keleten sokszögben záródó, gót stílusú templom maradványa. A szentélyben még látható az oltáriszentség elhelyezésére szolgáló fülke. Az újabb ásatásokat 1995-ben végezte el Fülöp András, aki kilenc sírt tárt fel. Mivel a meglévő támpillérek már nem feküdtek az alapon, hanem csak a levegőben lógtak, így erősítő támaszként nem szolgáltak, hanem gyengítették, húzták a falakat. Emiatt a lehető legrövidebb időn belül meg kellett erősíteni a támpilléreket, melyet 1999-ben a Pusztatemplom Alapítvány a Gomép Kft-vel végeztetett el. A Pusztatemplom és a közelében lévő kis település lakossága nagy valószínűséggel az 1591-1606 között tartó háborúban pusztult el.
A műemléki védelem alatt álló romok könnyen megközelíthetőek az 5-ös számú főútról, Budapest felől Lajosmizse felé haladva, a település előtti Kónya dőlő buszmegállónál balra fordulva, áthaladva az M5-ös autópálya felett, majd egy kereszteződésen szintén egyenesen áthaladva már látható a templomdomb a valamikori pusztatemplom maradványaival.