Sárgamajor
A Sárgamajor a múlt azon, ma már kevésbé ismert szegmenseit is őrzi, mely egykoron meghatározta az alföldi ember életmódját és mindennapi életét.
A Sárgamajor a múlt azon, ma már kevésbé ismert szegmenseit is őrzi, mely egykoron meghatározta az alföldi ember életmódját és mindennapi életét.
A kúria és a megmaradt gazdasági épületek bepillantást engednek abba, ami manapság már csak skanzenekben és történelemkönyvekben fedezhető fel: a nemesség és cselédek lakóhelyei és életkörülményei és az ezek közti különbségek, gazdasági épületek (istállók, gabonaraktár) tényleges mivolta és azok funkciói. Múltja egészen a XIX. század közepéig, az 1830-as évekig nyúlik vissza. Régészeti leletekkel bizonyítható, hogy a település már a rómaiak idejében és a honfoglalás korában is lakott volt. Változás akkor következett be, amikor ez a terület számos más kiskunsági birtokhoz hasonlóan, a törökök kiűzése után az Orczy bárók tulajdonába került. E család nevéhez fűződik a község újranépesítése az 1830-as évek körül, ami településtörténeti szempontból is meghatározó. A Sárgamajor napjainkban magántulajdonban van. A tulajdonosok – Héjja Béla és Héjja Béláné Kecskeméti Magdolna - 15 éve vásárolták meg az akkor még leromlott állapotú majorságot. Idővel nemcsak magát a kúria épületét hozták rendbe, de újjáépítették az egykor porig rombolt kápolnát, illetve a melléképületeket is helyre állították. A család ezekben ma baromfitenyésztéssel foglalkozik. A renoválásnál maximálisan törekedtek arra, hogy a majorság megőrizze múltbéli arculatát, egykori pompáját. A kúria és a hozzá szorosan kapcsolódó gazdasági épületek történelmi jelentőséggel bírnak. A XIX. századi majorságok négyszögletes elrendezése az Alföldön ma már szinte csak itt látható, pedig egykoron ez jellemezte a majorsági gazdálkodást folytató birtokos nemesség életmódját és építészeti stílusát. A Sárgamajor ma műemléki védettséget is élvez, ami már ezzel is jelzi, hogy a jövő számára értékes és megóvásra, ápolásra érdemes épületegyüttesről van szó.