Tiszaalpári Árpád-kori falurekonstrukció
Teljes falurekonstrukció Magyarországon jelenleg csak Tiszaalpáron, az alpári földvár szomszédságában látható. A felépített falurészlet két gazdasági egységet alkot, ahol a mindennapi élet, illetve az állattartás építményei láthatók.
Teljes falurekonstrukció Magyarországon jelenleg csak Tiszaalpáron, az alpári földvár szomszédságában látható. A felépített falurészlet két gazdasági egységet alkot, ahol a mindennapi élet, illetve az állattartás építményei láthatók.
A millennium alkalmából felépített Árpád-kori skanzen a környéken folyó ásatásokon előkerült településszerkezetet jeleníti meg az eredetihez képest kissé zsúfolt formában, hiszen a valóságban egy falu 4-6 hektáron terült el.
Az Árpád-kori falvaink jellemző lakóépítménye volt a félig földbe mélyített nád- vagy földfedésű veremház, melyek belső berendezését a házbelső kialakítása, valamint korabeli edények kiállítása érzékelteti. Az úgynevezett külső kemencék főként a lakóházak körül helyezkedtek el, de a házaktól távolabb is álltak. Főleg sütésre használták őket, de alkalmazták szárításra és aszalásra is. A félig földbe mélyített veremház – mely Árpád-kori népi építészetünk leggyakoribb típusa – a XX. század elején, sőt még később is megtalálható volt falvainkban.
Az állattartás emlékei a különböző méretű és formájú vesszőfonatos karámok. Ezek többnyire kör vagy négyszög alakúak voltak. A falvak vízellátását kutak tették lehetővé, bár falvaink többsége víz mellé települt. A skanzenben egy fonott vesszőbéléses kút is látható. A gabona tárolására különböző nagyságú és alakú földbe ásott vermeket használtak, majd amikor tönkrementek, hulladékgödörként szolgáltak.
A szabadtéri múzeumban a rekonstruált település házai és azok berendezése, valamint a ház körüli élet eszközei a korabeli hétköznapjait idézik fel, mindazonáltal a honfoglalás kori élet hangulatáról és léptékéről valós benyomást szerezhetnek a látogatók.