A beszélgetés felütése az volt, hogy miért fontosak manapság a hagyományosabb ételek, szemben a "műanyaggal", félkész, bolti árukkal. Reneszánszát élik a disznóvágások mondta a kunfehértói eseményen az újságíró. Végső István történész  elmesélte, hogy milyen nagy dolog volt ez régen és még az ő gyermekkorában, ha összegyűlt a család. De már 120 éve is arra panaszkodtak a régiek, hogy miként tűnik el ez a családi, rokoni, ismerősi kört érintő családi esemény. Anno három napig tartott egy disznóvágás, és már végül a birkát meg a baromfit is le kellett vágni, hogy jusson étel az asztalra. A szakember mesélt a régi szokásokról is adventtől hamvazószerdáig. A szerelmi- és időjárás jóslások mellett az ételek szerep is hangsúlyt kapott a beszélgetésben. Pörcös hajtóka, böllérjózanító, emberalakos kalácsok és még sok más érdekesség hátterével kapcsolatban derült ki hasznos információ az érdeklődők számára.  
A Gózon István Irodalmi Kör versével zárták a beszélgetést, amit Monda Margit mondott el.

Fotó: Pásztor Gergely

Ünnepi tor

Elérkezett ismét az év e jeles napja, 
Hol együtt vígad községünk apraja és nagyja, 
Hagyomány már nálunk a vidám disznótor, 
Ki is veszi részét mindenki a jóból. 

A böllér is remekül érti ám a dolgát, 
Jófajta nedűvel öblögeti torkát, 
Dolga végeztével már nyugodtan teheti, 
A főzést a fehérnép szorgosan elvégzi. 

Van itt minden, mi szem szájnak ingere, 
Be is van már fűtve a búbos kemence, 
Sül a sok pogácsa, túrós, mákos rétes, 
De pecsenyét is ehet, aki nagyon éhes. 

A történész úrnak is bőven van munkája, 
Régi szokásoknak eredt a nyomába,
Bemutat nekünk egy olyan világot, 
Mit e felnövő nemzedék már nem igazán látott. 

A múltat ápolni kedves kötelesség, 
Nem büntetés hanem nemes dicsőség, 
Mely folyton tovább száll apáról fiúra, 
A régi dolgoknak így marad tanúja. 

Egyfajta ünnep ez, valamit lezárunk, 
Ünnepi tor, melyre vendégeket várunk, 
Ezért hát ki itt van, velünk vigadjon, 
Jókedvből, mókából nehogy kimaradjon. 

Rotyog a káposzta, sül a kolbász, hurka, 
Közben kezdetét veszi a pálinkamustra, 
Ezután ki éhes, mind asztalhoz ülhet, 
A sok finom étektől mindjárt felüdülhet. 

Táncolhat utána, kinek bírja lába, 
Fürge menyecskéknek pörögjön szoknyája, 
Mindenki örüljön, vigadjon kedvére, 
Maradjon e napról egy csodaszép emléke.

(Monda Margit, 2024. febr.)