Harta
Kalocsai járás
teljes vármegye
Harta a Duna-Tisza közti síkság nyugati oldalán a Duna bal partján fekszik, Budapesttől 100 km-re, délre.
Harta a Duna-Tisza közti síkság nyugati oldalán a Duna bal partján fekszik, Budapesttől 100 km-re, délre. Legközelebbi városok: Solt l2 km-re, Kalocsa 20 km-re délre, Kiskőrös 30 km-re délkeletre. Harta és környéke ősidők óta lakott helynek számít, amit az itt talált nagyszámú régészeti leletanyag is bizonyít. Területén bronzkorból, és avarkorból származó település nyomai kerültek elő a földből, valamint feltártak egy gazdag leletanyagú Honfoglalás-kori temetőt. A környéken mintegy 7000 évvel ezelőtt telepedtek meg az első földművelők (Harta-Gátőrház). A hartai határ sűrűn lakott volt a bronzkorban, annak is főleg középső szakaszában. A dunai Limes korában itt megtelepedő szarmaták gazdag emlékanyagot hagytak maguk után. Az alföldi nomád nép élénk kapcsolatban állt a Duna túlsó oldalán, Pannóniában és az ellenerődökben állomásozó rómaiakkal. Erre római pénzek, ékszerek (fibulák) és luxuskerámia (ún. terra sigillata) utalnak. A későbbi korokból is számos lelet került elő, melyeket a 2002-ben kezdődő ásatások óta a kalocsai Viski Károly Múzeum őriz. Az Árpád-házi királyok idején Fejér megye solti járásához tartozott az akkori település. Hartára vonatkozó legrégebbi írásbeli említés egy 1289 évből való adománylevélben olvasható. 1409-benEgyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta néven említik az oklevelek, ekkor Mikolai Mihály és Bálint birtoka. . A török uralom alatt 1573-ban a település, mint a Székesfehérvári vár tartozéka, még adóköteles volt, az 1686-os összeíráskor már szétdúlt, sivár helységként említik, az elnéptelenedett települések között szerepel. Az elszikesedett, mocsaras területbenépesítésére a XVIII. század elején – 1723-24 között az akkori földesúr, gróf Ráday Pál Hessenből, Pfalzból, később Württenbergből és Speyerből bevándorolt ágostai evangélikus és református vallású németeket telepített le birtokán. E tényből adódik a község német-nemzetiségi eredete. A község gyors fejlődése a Ráday családnak – Ráday Pálnak és feleségének Kajali Klárának – volt köszönhető. A községet sokszor sújtotta árvíz. 1852-ben a tűzvész majdnem teljesen elpusztította. A tűzvész után alakult ki a község rendezett képe. A XIX. század végén gróf Teleki József, az MTA, a kalocsai érsekség, Bauer Rudolf, a Magyar Királyi Kincstár,Boronkay György és Darányi Kálmán voltak Hartán birtokosok. A községhez tartozott Dunatetétlen puszta, Érsekiharta puszta, valamint a XVI. században még önálló településként szereplő Hartai-mikla és Hartai bojár puszták, végül a Dunapataji községtől 1909-ben és 1913-ban átcsatolt Vejte és Pataji bojár puszták. A II. világháború után az 1947-48-as évek jelentős változásokat hoztak a falu lakosainak életében. Államközi egyezmény alapján 287 hartai német család kitelepítésére, a Felvidékről és a Délvidékről 243 magyar család betelepítésére került sor