Kunbaja
Bácsalmási járás
teljes vármegye
Közvetlenül a déli (szerbiai) országhatár mellett fekszik, Bácsalmástól délkeleti irányban.
Közvetlenül a déli (szerbiai) országhatár mellett fekszik, Bácsalmástól délkeleti irányban.
A városon kívül, a határ magyar oldalán még három települési szomszédja van: észak felől Bácsszőlős, északkelet felől Csikéria, nyugat felől pedig Madaras.
Lakott területe közúton csak egy irányból érhető el, az 5501-es és az 5507-es utak találkozási pontjától kiágazó 55 107-es számú mellékúton. Külterületei közt nyugaton elhalad még az 5312-es út is, de az lakott helyeket itt nemigen érint.
Vasúti kapcsolata 1960-ig létezett a településnek: a Szabadka–Baja-vasútvonal révén kapcsolódott be az országos forgalomba Kunbaja-Bácsalmási szőlők megállóhely révén. A sínek ma is megvannak, de a pálya járhatatlan.
Története
Kunbaja a mohácsi vész után keletkezett - neve után is itélve - magyar helység vagy kún szállás lehetett.
Nevét 1580-ban a Steltzer-féle török defterekben említették először, ahol a szabadkai nahijében, 27 adózó házzal szerepelt. Ekkor lakosai szerbek lehettek, mert 1598-ban az oklevelek szerint, Kunbaja szerb lakossága Esztergom vidékére költözött.
1658-ban mint puszta szerepelt, a nádor ekkor Kunbaja pusztát Serényi Pálnak adományozta.
1699-ben Bács vármegye első összeírásában Kunbaja is fel volt sorolva 59 gazdával.
Az 1702 évi kamarai összeírásban Kunbaja ismét említve volt, de a Rákóczi-szabadságharc idején ismét elpusztult.
1745-ben új adomány útján az ország nádora Kunbaja pusztát Latinovics Péter, Antal, Jakab, György és Lőrincznek, Guganovics Józsefnek és Antunovics Simonnak adományozta, akik azt már elődeik birtokának vallották, de az erre vonatkozó okmányaik elvesztek. Mivel azonban a nádori adományhoz királyi megerősítést nem szereztek, 1791-ben a királyi kamara pörrel támadta meg őket, s 1825-ben el is vesztették a települést.
1817-ben Almási Rudics Máté lett a birtokosa, aki németeket telepített ide; Kunbaja így községgé lett, és az úgynevezett Puszta-Kunbaja pedig ma is Bácsalmáshoz tartozik közigazgatásilag.
A település a báró Rudics-család birtoka volt egészen a család kihaltáig, majd Teleki Józsefné szül. Szászy Júlia birtoka lett.
A pusztát a 19. század elején németekkel telepítették be.
1910-ben 2769 lakosából 361 magyar, 2388 német volt. Ebből 2751 római katolikus volt.
A 20. század elején Bács-Bodrog vármegye Bácsalmási járásához tartozott.