Kunbaracs

Baracs története a XIII. században kezdõdik (mai ismereteink szerint). A tatárjárás után itt a teljesen elhagyott homokbuckás vidéken telepedtek meg a IV. Béla király által Bulgárországból visszahívott kunok. Egyes történetírók szerint éppen egy gazdag, elõkelõ kun nemzetségfõrõl, arról a Baracs (Boroch) vitézrõl kapta a nevét a település, aki a vándorló, portyázó kunjait itt telepítette le. A nép emlékezetében azonban máig él egy legenda, mely szerint egy gazdag, elõkelõ kun nemzetségfõnek 3 lánya volt: Adacs, Baracs és Peszér. A nemzetségfõ halála elõtt szétosztotta területét három lánya között, s Adacsnak jutott a mai Kunadacs, Baracsnak a mai Kunbaracs, és Peszérnek a mai Kunpeszér területe. Baracs elsõ pusztulása a mohácsi vész után következett be, mikor Budáról a Duna-Tisza közén dúlva, rabolva végigvonuló török hordák martaléka lett. A török idõk alatt azonban csak tengõdés volt itt az élet, s ennek is vége szakadt, mikor a törököt 1686-ban végleg kiûzték Magyarországról, mert Baracsot másodszor is elpusztította a gyilkolva, rabolva kivonuló török sereg. Közvetlenül a hódoltság után Baracs pusztaságként szerepel az országleírásokban. Elpusztult helyként került 1690-ben a Ráday és a Darvas családok birtokába. A II. Rákóczi Ferenc - féle szabadságharc idején Szabó Máté ezredes kapitány felügyelte a vidéket. Baracs helyzete annyiban egyedülálló volt, hogy egészen a XVIII. Század végéig a Rádayak kezén maradt. Az egykori Ráday birtokon a XIX. Században elõbb a gr. Teleki család, majd Zeyk József, Halász Mihály és Eduárd, Zembery Imre és a nemes Földváry család osztozott. A háború 1944. május 15. után érte el a települést, mikor kezdetét vette a zsidó családok deportálása. A Schwarcz és Korn család tagjait hurcolták el. 1944. november elején érték el Baracsot a harcoló szovjet alakulatok. Tatárszentgyörgynek Baracs, Bánómajor, Bánórész egy része, Beneszél, Csarada major, Daruhát, Felsõ major, Gombai major, Kastélydûlõ, Kopaszdûlõ, Kövesút külterületi lakott helyeibõl alakult meg mai község. Egy ideig Újbaracs néven szerepelt, majd az Országos Községi Törzskönyvbizottság az Oklevéltár véleménye alapján 1950. november 10-én Kunbaracs végleges néven vette nyilvántartásba.