Tiszaalpári kosár- és vesszőfonás
Tiszaalpáron a messzi múltba nyúló hagyományai vannak a vesszőfonásnak. A Tisza menti füzesek vesszejéből az ügyes kezű alpáriak már évszázadokkal korábban hasznos termékeket, dísztárgyakat állítottak elő.
Tiszaalpáron a messzi múltba nyúló hagyományai vannak a vesszőfonásnak. A Tisza menti füzesek vesszejéből az ügyes kezű alpáriak már évszázadokkal korábban hasznos termékeket, dísztárgyakat állítottak elő.
A település közvetlen közelében folyó Tisza melletti erdők, majd a szabályozás után megmaradt vizenyős területek bőségesen megadták a szükséges alapanyagokat.
Az alpári kosárfonás virágkora a XX. században kezdődött, és a század folyamán az egyik legjelentősebb helyi kiegészítő foglalkozássá, háziiparrá vált. Az elmúlt 30 évben – a szövetkezet megszűnése után – magánvállalkozássá alakult (Czinege Manufaktúra), illetve többen egyéni vállalkozóként dolgoznak tovább. Közülük Kálmán Jánosné népi iparművész, Kanalas János pedig a Népművészet Mestere. Az elhunytak emlékét (id. Horti József, Barcsa Imre) az 1994-ben alapított Kosár- és vesszőtermék Gyűjtemény őrzi. A kosárfonó hagyomány életben tartása és minél szélesebb körben való megismertetése a célja annak, hogy Kanalas János lassan két évtizede kosárfonó táborokat szervez, néhány esztendeje pedig életre hívta az országos kosárfonó találkozót, ahol minden esztendőben összegyűlnek a szakma mesterei.
Az alpári vesszőtermékek ma is megtalálhatók szinte minden magyar háztartásban. A fűzvesszőből készült használati tárgyak köre széles, egy-egy termék igen sok változatban készülhet. Leggyakoribb a bevásárló kosár, amelynek számos változata ismert (húzott, koronás, talpas, dupla fülű, egyenes oldalú, bélelt). De többféle piknik kosár is készül. Kedveltek a fonott bútorok, valamint a lakás-kiegészítők és a kisebb méretű háztartási eszközök.